Gyászjelentés minták

Idézetek gyász-alkalomra

"Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még, ha meghal is, élni fog."

(János 11,25)

Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen.

(János 3,16)

"Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad,

de ha elhal, sok termést hoz."

(János 12,24)

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak."

(Mt 5,4)

Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.

(János 15,13)

"Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá,

hanem már át is ment a halálból az életre."

(János 5,24)

Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta.

(Mt 28,5-6)

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak."

(Mt 5,4)

"Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg.

Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk."

(Róma 14,8)

"Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok,

sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok,

sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket

Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van."

(Róma 8,38-39)

Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban,

minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.

(1Kor 15,19)

"Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy

Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz."

(Róma 10,9)

"Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya,

megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől."

(Róma 8,2)

"Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is."

(Róma 6,8)

"Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg,

a halál nem lesz többé úrrá rajta."

(Róma 6,9)

Kezedbe ajánlom lelkemet, te váltasz meg engem, ó, Uram, hűséges Isten.

(Zsolt 31,6)

Az Úr szeme előtt drága kegyeseinek halála.

(Zsolt 116,15)

Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívem kősziklája és az én örökségem te vagy,
Istenem, mindörökké!

(Zsolt 73,26)

Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra
megújul. Pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök
dicsőséget szerez nekünk, mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a
láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók.
(2Kor 4,16-18)

"Ne sírj, mert szeretsz engem...
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig is hívtál.
Beszélj velem úgy, ahogy mindig is szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj hozzám ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt,
mint mindig tettük.
Gondolj rám, mosolyogj rám, kérj, szólíts!
Úgy hangozzék a nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet most is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi.
Miért lennék a gondolataidon kívül,
csak mert szemed most nem lát...?
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok.
Lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet
és benne egész, letisztult szép, gyöngéd szeretetem.
Kérlek! Légy szíves!
Ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem...!"

(Szent Ágoston)

"Édesatyám otthonába

Gyermek-létem hazavárja

Ölelése maga a Fény

Öröklétre megszűnő éj."

(Kiss Mónika)

"A téli tájon szürke homály ül:

Talán a lelkemen belül? Vagy kívül?

Csend és furcsa béke száll

Valaki elment, s a hiánya fáj.

De egy kopasz ágra parányi madár röppen

Létének mosoly-könnye a szívünkre csöppen.

Feldereng a remény örökzöldje

Integet a szeretetünk örök földje.

Hol örökre letörölnek minden bánat-könnyet,

Angyalok szórnak ránk tavaszi örömet.

S úgy nézünk majd egymás boldog arcába,

Mintha az, aki elment,

Soha el sem ment volna."

(Kiss Mónika: Remény)

A Te Lelkednek szent csend a fészke

Elszenderedem benne puhán pihegve

Zengő érzelem halk zene lesz örökre

Boldogan olvad vissza ölelő Lényedbe.

Lelked puha palástja borul az estére

Fényből szőtt bársony von takarót szívemre

Csillag-magány oszlik, béke száll testembe

Alkonyból lett sötét jótevőn fedez be.

(Kiss Mónika)

"Édes emlékű áldott fenyő

Jelent ünnepbe öltöztető égi jel

Piciny lángja a mennyei otthonnak

Szüntelen vágyunknak az Égbe fel.

Karjait tárja a boldog jövő felé

Tűlevelei megannyi örökzöld remény

Hol szem-nem-látta karácsony vár már minket:

Örökzöld szeretet és örök-arany Fény."

(Kiss Mónika: Fenyő)